Life or something like it

Szijja Drága Annám!! Mikor találkozunk? Annyi minden történt, hogy azt elmondani is nehéz. Hát még megélni milyen sz*r volt!! Ejj-ejj. Szóval megint eltelt egy csomó idő, és már nagyon hiányzol. Volt itt minden: munkahelyi válság szabadság alatt. És persze a szabadságom első napján értek a sokkolóbbnál sokkolóbb hírek. Így mentem neki mindennek... nem voltam nyaralni sem. Nagyjából az okés, de még egyáltalán nem biztos a helyzet. Hétfőn talán végre végleg kiderül, mi a nyavalya lesz velünk.

Volt magánéleti válság..többek között soké s még több... ezt majd szóban, mert nem igazán tudom összefoglalni, és azt sem tudom, hol kezdjem. Meg hol a vége.

Persze törpént jó is azért. Októberben megyünk táborozni...sokan-sokan.Oda, ahol már két éve is voltunk. Nagyon várom. Kell már.

Asszem, ha összeszedettebb leszek, vagy írok vagy hívlak. Addig meg ölelés és millió puszi.

Nos, hol is kezdjem Annám. Igen sok minden történt, és már időközben találkoztunk is. De gondoltam, itt is legyen meg nagyvonalakban, amik történtek, hátha még a végén elfelejtek valamit. :)

Először is az új munka: még áprilisban történt. Az utolsó héten alakult.Bent hirdették meg a régi helyemen. Gondoltam megpályázom, ennél rosszabb úgysem lehet. Behívtak másnap reggelre, interjúra. Ez volt kb 10 perc. Aztán mentem vissza dolgozni. Kb két ótával később, meg is ett az eredmény. Jelezte a főnököm, hogy fel kellene hívnia leendő főnökömet, mert már mindenki tudja, hogy felvettek, csak én nem, mert engem nem lehet elérni telefonon... :) Na igen, a callcenter átka... Így felhívtam, örültem egy-két sort. Aztán nagy huzavona árán sikerült elengedtetni a felmondási időt, így gyorsan hirtelen aznap voltam utoljára a cégnél.... nem is igazán fogtam fel azonnal. Eztán kaptam 3-4 szabadnapot, mert csak a kövi héten kezdtem az új helyen. És azóta is ott vagyok, mint vevőszolgálatos. Egész jó a meló. A csapat szerencsére itt is jó. Sok a röhögés, és az esztelenség. Meg persze sokat segítenek a lányok mindenben. A munkaidő is sokkal szerencsésebb, mint a callcenterben, és nem mellékesen a fizu is jobb. :)Tehát maximálisan megérte váltani, és nagyon remélem, hogy így is marad hosszútávon... vagy eztán csak még jobb jön :D

Bár a lottó ötöst megint nem én nyertem meg...... Felháborító!!!!

A nagy örömre még a felmondásom hetének péntekjén a lányokkal rögtönöztünk egy kis házibulit, vizipipával meg szendókkal. Beszélgettünk, csendesen vigadtunk...jó kis búcsú volt. Persze szép hamar mindenki felmondott... No nem miattam, ha úgy hangzott volna. :)

Aztán csak így mellékesen megjegyezve kinézőben/alakulóban van egy kapcsolat, ami még gyerekcipőben jár, és senki nem tudja merre tart. Majd amit az idő hoz. Lesz-e belőle valami vagy nem, ezt nem tudni, de próbálkozni szabad. :)

A kapcsolattal máris nyertem nagyon jó barátokat is, amitől roppant boldog vagyok. Legalább két személyt máris tudnék mondani, akikre bármikor lehet számítani, bárhogy is alakul a dolog (Eszto és Nóri). Csak mellékesen... :P De tényleg. Annak ellenére, hogy ki is néz valami meg nem is, a lányok igazán ott vannak a topon, és mellettem/velem. Meg persze eszméletlen sok program van a családdal, és asszem egyet-kettőt sosem fogok elfelejteni, annyira jók voltak. És remélem, még lesz sok ilyen! :) Szép nagy a család, sok gyerkőc van, és mindenki iszonyúan kedves és kedvelnek is szerencsére! :) Ez pedig totálisan kölcsönös!!! Rég láttam ilyen összetrató családot... :)

Meg persze a ping-pongos-ok is... Na hát Ők is nagy szám! A szezon utolsó meccseire már én is mentem - mint drukker, és nagyon tetszett. Szerencsésen összebarátkoztam a csapatagokkal is. Tiszteletbeli csapattaggá és vezérszurkolóvá fogadott a szakosztályvezető. :) Nagyon megkedveltem ezt a csapatot is, és egy csomó új dolgot ismertem meg megint.

De erről egyenlőre ennyit. Ha lesz konkértum, majd bővítem.... egy új bejegyzésben.

Hát igazából nem volt túl eseménydús ezeken kívül ez az időszak. Persze sokat voltam a párom családjánál, és sok volt a program, de ezeket most nem írom le, mert az viszont hosszú lenne, és Annám, Te már hallottad élőben. Rajtad és rajtam kívül pedig nem is igen hiszem, hogymás is olvassa ezt az oldalt. :P

No majd még jelentkezem. Puszi

Hát az emberrel nem minden nap esik meg egy meseszerű találkozás...denekem volt alkalmam ma átélni. És bízom benne, hogy tartós és hosszú tündérmese lesz. :))

A neve Balázs és most boldog vagyok.

Annám, ha találkozunk, mesélek!

Mmmm...az elmúlt időben mindenhol voltak változások. :) Legelőször is a munkában. Ha nem március 30-án jelentik be, akkor azt hisszük, hogy áprilisi tréfa. De nem... pedigrá is kérdeztünk. Nos, eddig ugye volt 45 perc szünetünk a 8 órára, amit úgy osztottunk be, ahogyan akartunk. Csak nem volt ildomos túllépni. (Vagy ha sikerült, akkor le kellett dolgozni, ami logikus.) Most az újítások után lett 80 perc szünetünk. Amivel még nem is lenne gond. Csakhogy... ez a szünet kötelezően kiveendő, kötelezően akkor kiveendő, amikorra meg van szabva. Nah ez a gáz! Meg az, hogy kaptunk pluszban fél óra ebédszünetet, ami nem kértünk, nem tudjuk mire kihasználni, és ráadásul le is kell dolgozni.Oké, aláírom, általában mindenhol le kell dolgozni az ebédidőt.... de ha egyszer én 5 perc alatt megkajálok, akkor ne kelljen már még 25 percet eltüökölnöm, és utána még bent maradnom!!!!Áááááá.... köszönjem meg, hogy van munkám. Remélem, hamarosan lesz jobb, mert lassan már a börtönben is barátibbak a körülmények, mint itt. Tekintve, hogymár semmit semszabad, ami egy kicsit jobbá tenné a munkakedvet (sem újságot lapozni, sem könyv nem lehet elöl, sem semmi ilyesmi; elvileg a monitort kellene bámulni kizárólag). Szóval munkakeresés ezerrel, de egyenlőre nem sok sikerrel. SAJNOS!!!

Debrecenbe is kellene már menni, de sztem csak 24-25-ei hétvégén. Jah dep ersze már nem lehet úgy pluszozni, hogy óraszámban jó legyél, legyen pihinapod, és ne kelljen szabadnapot kivenni... most már összevissza kell számolgatni, hogy így fél óra plusz, megfél minusz... Össze-vissza bonyolult lett.:S

Mamáéknak még nemmondtam, hogymilyen későntudok hazamenni, de remélem, megértik. Kissé feltorlódtak ateendők, programok. Most szerencsére húsvét (lesz), kicsit hosszú hétvége, pihi, barátok, meglepik...

Jövő héttől meg TopShop!!!!! Megint. :( Tiszta szívás. Amióta a Citi eltűnt a kampányok közül, azóta csak nyögés az egész meló. Mindenki mást keres,mindenki idegbeteg. És már megint a munkáról beszélek... :) No mindegy is...

Öcsinek 8-án lesz a szülinapja. BOLDOG SZÜLETÉSNAPÓÓÓÓÓÓÓT KÍVÁNOK ÖCSIKÉM!!! :) Belép a MÁSODIK X-be!!!! Tisztára ki van borulva szegény. :) Azmondja, öregszik. Pedig nem is, meg nem is komolyodik, és semmi egyéb... Mondjuk ne is változzon. Úgy szeretjük,ahogy van.  És igen, tudom, hogy olvasod, és vigyorogsz ezerrel... Ne is tagadd!! :))))

Aztán május 8-án megyek Balatonra. Az óvodás-általános iskolás-korilegjobb barátnőm, Csilla, férjhez megy!!! :))) Juppíííí!!! Mikor megtudtam, dobtam egy hátast. Jó, persze, épp ideje volt, mármint már elég régen együtt vannak a vőlegényével. Szóval tök örültem, és örülök is. Azt még nem tudom, hogykit viszek az esküvőre, de majd meglátjuk. Remélem azt, akire gondolok. De majd eldől... :)

Jah, és még  jobb...  alagzi után Pestre költözik az ifjú pár!! És megint jó közel leszek az egyik legjobb barátnőmhöz!!!! Már éppen ideje volt, mert nagyon régen nem láttam. Van már vagy másfél éve!!! De most.... Yepppp!!! LOL!!! És minden egyéb!!!

Egyébként nagyjából minden rendben körülöttem. Pont mint eddig. :) Kisebb-nagyobb zűrök olykor, de hát kinél nincsenek. Sok barát veszkörül, és ez épp eleget dob rajtam. :))

Annám, valamikor összehozzuk ak övi talit. :) Épp esedékes lesz a havi randevúnk. :)

Tényleg csak röviden, mertaz elmúlt idő legalább felére nem is emlékszem. Azt tudom, hogy voltam otthon végre. Bár már ez is három hete esett meg. :) Hiányoznak az otthoniak, de azért mégmindig jobban érzem magam így önállóan. Mama megint ellátott kajával egy időre. Na jó ez mondjuk hatalmas segítség, már csak azért is, mert ha lenne ugyan időm főzni, magamnak amúgy is lusta lennék. Szóval legalább eszem normális főtt kaját is. Amíg tart az ellátmány... :)

Aztán rengeteget túlóráztam mostanság. Volt némi ledolgozandó hátrányom, és nem akartam szabadságnakkivenni. Minek pazaroljam. Így aztán napi 10-12 órát melóztam, ami ebből a melóból több, mint rengeteg. Hét végére sikerült is totál kiakadni, de azért megcsináltam, és már semmi minuszom nincsen.

Közben volt pár változás is odabent, ami leginkább egy kisebb méretű katasztrófához hasonlít. Kiszállt a Citibank a játékból, és most dönthetünk, vagy csináljuk a maradék szart, vagy kiszállunk mi is. Remek lehetőségek mondhatom. A szarból nem lesz pénz, ergo nem tudom magam fenntartani. Ha kiszállok, azért halokéhen, mert nincs félretett pénzem. Szóval cseberből vederbe effektus állt elő. Most aztán a fele bagázs igen nagy kulimászba került. Köztük ugye én is. Már két hónapja kajtatok valami más állás után, de mindhiába. És most még ez is...

Egyenlőre bele sem merek gondolni, hogy mi lesz ebből. Semmi kedvem hazaköltözni Debrecenbe, ha már egyszer sikerült eljönnöm. Beledöglenék...

Jelenleg más nem jut eszembe, de hai gen, akkor jövök. Vagy valami.

Igen Annám, megint elhanyagoltam az info-sztrádát!! :) Tudom, de igyekszem pótolni.  És persze hamarosan itt az esedékes randink is, tudod!!!

Szóval a meló egyre kiábrándítóbb. A Citi most totál leállt valami miatt, és most csak Top Shop van. Ami nem lenne akkora gáz, ha normálisan el lehetne adni, vagy normálisak lennének az ügyfelek, vagy ne felesleges vackokat árulnánk egy valag pénzért... így nehéz meggyőződéssel eladni ezeket a marhaságokat. De ez van. Más egyenlőre semmi. Pedig keresek, mert valaminek jönnie kell, ami kimozdít a holtpontról. Már nagyon nehezen viselem, de persze nem csak én, szóval nem vagyok vele egyedül. Sokan már sírva jönnek be reggel... Én leginkább dühöngök, és a többit meghagyom itthonra.

A múltkori sztrájk sem sokat könnyített a dolgon. Elég sokat kellett sétálnom a melóba. Oké, persze, bejutottam legalább, és nem kell ledolgozni, vagy fizetés nélkülinek kivenni. De akkor is. Dühöngtem állandóan. Ha már egyszer kifizettem azt a nyavajatörte bérletet, akkor kapjam is meg a szolgáltatást... vagy mifene. Na de ez van.

Ez most egy különösen nehéz hétvége volt. Nem is éreztem jól magam, és még össze is csúsztam kicsit. Na jó nem kicsit. De valahogy megint túllépek rajta. Az a baj, hogy túl sok mindent kellene ahhoz hirtelen rendbetenni, hogy visszaálljon a nyugalom. És ez egyre nehezebben megy.

Na de azért nem áll meg az élet. Valamikor találkozunk. Remélem, Te jobban haladsz a dolgokkal, mint én. :) Mindenféle értelemben!! Én drukkolok, és már alig várom a beszámolót. Meg persze, hogy lássalak Benneteket. Anyukád is puszilom, meg Ropikát is persze. Meg ne sértődjön. :P

Nem a rosszabbik felével kezdem a dolgot. :) Vasárnap - az utolsó, érted, UTOLSÓ szabadnapom!!!! Szóval vasárnap Annámnál voltam. Ismét nagyon örültem Neked, Drága! És persz Ropikának is, és Anyukádnak is. Nagyon jól éreztem magam, és jövő hónapban ugyanott ugyanvelem! Már most alig várom. Mindig egy élmény a Veletek töltött délután. :) Ehh, elég a csöpögésből... :P

Este mikor hazaértem, még átjött öcsi. És totál megrökönyödtem, mert kibontotta a rasztáját!! XD Nagyon meglepett. Bár először azt sem tudtam, mi annyira fura rajta. No mindegy. Dumcsiztunk még.

Aludni nem nagyon sikerült, mert már éjjel gyomorgörcsöm volt a másnapi melótól....

Hétfő reggel persze hányingerrel és egyéb finomságokkal keltem. Ráadásul metró és villamos káosz volt - a hírek szerint. Már úgy voltam vele, hogy nem érdekel, betelefonálok, hoyg nem megyek be. De aztán mégsem.Rávettem magam, és elindultam. A közlekedéssel már nem volt gáz. A csajokat pedig nagyon jó volt látni és megölelgetni végre. De aztán elkezdődött a meló. Egy fasza, újévi meetinggel. Megtudtam, hogy méginkább gestapós lesz a hely, és mégtöbb dolog TILOS. Na ez már nekem is sok, pedig am elóban még tűröm a korlátokat és szabályokat. Szóval elhatároztam, hogy este nekiesek munkát keresni... MEGINT.

Az elhatározás egyre keményebb lett a nap folyamán, mert már délre totál készen voltam. Mondjuk nem voltam vele egyedül. Szegény Annus is csak káromkodott egész nap. Pedig neki aztán birkatürelme van.

No mindegy, minekutána azt hittem, sosem lesz hétóra, csak eljött. Nyolcra haza is értem. Öcsivel pont az utcán futottam össze. Jött hozzám. Én panaszkodtam egy sort, ő meg megmutatta az új haját. Ugyanis fodrásznál volt, és rövid lett az évek óta hosszú haja. Nagyon cuki lett! Nekem legalábbis tetszik. Szerinte ezzel túl aranyos a feje, ami igaz is, de pont ezért édi. :)

Nos nagyjából ennyi. Most melókeresés ezerrel. De amíg nincs új tuti, addig nem ugrálok. Szóval drukkoljatok!!

December 30.: talán itt kezdem, mert mi már ma elkezdtük. :) Asszem kora délután átjött Krisz. Igazából értelmes dolgot nem csináltunk ma sem. Mesét és filmet néztünk DVD-n, és közben jókat röhögtünk. Mikor min. Lényeg nem volt, és ha lett volna sem emlékeznék már. :) Késő délután befutott Anikónk is, aki igencsak meglepődött, mert úgy tudta, Öcsi nem lesz itt, mert megy táncolni. Aztán persz jól elbújt, amikor Anikó csengetett, és kegyetlen módon megijesztette. De azért örültünk egymásnak. Volt egy kis karácsonyi utóajándékozás is. ÉS szerencsére mindenki örült annak, amit kapott. Bár persze megbeszéltük, hogy az idén senkitől senki nem kap semmit. Ez persze nem jött be... :)

Ezután jót beszélgettünk az élet nagy szarjairól. Még így az utolsó napokban. :) Mindenki meghallgatta a másiktól, hogy mi nem jó, min kellene változtatni. Persze nem igazán találtunk megoldásokat, de néha jó, ha az ember fejére borítják a bilit. Persze nem kell túlzásba vinni... :D Most kifejezetten jó volt. Remélem, hasznos is. De ez majd kiderül. 

Öcsi úgy döntött, végülis nem megy táncolni, így maradt velünk. Anikónk ezzel szemben Demjén koncertre volt hivatalos, szóval néhány órán át ismét nélkülöznünk kellett. Amikor elment, kissé bepunnyadtunk, ismét filmnézés. :) De néha jó az ilyen "csöndes buli". Aztán öcsi elment, mert nem érte volna el az uccsó buszt. De negyed órán belül Anikó megérkezett, és dumáltunk még egy sort. Meg közben fikázott valami fantasztikus filmet a TV-ben. :D

Valamikor éjfél után feküdtünk le azzal, hogy öcsi másnap dél körül ideér, és megyünk Solymárra.

December 31.: fél kilenc felé kikászálódtunk az ágyból, és egy jó adag kávé mellett próbáltunk életre kelni. :) Közben meséket néztünk a reggeli matinéban. És élveztük a semmittevést. Aztán egy reggeli, és Anikóm bepingálta a hajam. Mostanában ő a hivatalos hajfestőm. :) És istenien csinálja!! Szóval most már legalább a hajam nincs lenőve, még ha szebb nem is lettem. :) Aztán öcsi hívott, hogy kicsit késni fog, mert dédije nincs valami jól. :(

Kb. fél egy felé megérkezett. Addigra összeszedtük magunkat, és egy cigi után indultunk is Solymárra. Bár még a bolta beugrottunk, némi üzemanyagért. :) Meglepő módon minden közlekedési eszköz jött, így viszonylag hamar ott is voltunk.

Felcuccoltunk mindent az emeletre, és a konyhában nekiláttunk a szendvicskészítésnek.Ennek az oroszlánrésze persze öcsié volt, de azért kuktáskodtunk Anikóval. :) ÉS milyen istenieklettek!!!!!! Wow!! Ezúton is köszi öcsi! :)

A szilveszteri "buli" egyébként nagyon jól sikerült, szerintem. Volt tanulás - numerológia -, sok-sok kaja, és annyi röhögés, hogy az már fájt. Sokat beszélgettünk. Lufikat fújtunk és dekoráltunk. Aztán volt egy kis jelmezbál is... nah ezt itt nem nagyon részletezem. A lényeg, hogy eszméletlen röhögésbe fulladt, és készült pár igazán cuki kép is. Leginkább saját használatra. :D Volt még egy kis szerencsehozás is, és persze újévi kívánségok. Fogadalmat nem tettünk, mert mindannyian megszegnénk... így előre gondolkodtunk. :D És persze az éjféli koccintás sem maradhatott el. Katicás bögréből pezsgő. Feelinges! XD Aztán kiálltunk az erkélyre, és néztük a rengetek tüzijátékot. Ezek a solymáriak mit meg nem tesznek am aguk és mások szórakoztatásáért... a tüzijátékok nagyobbak voltak, mint a debreceni augusztus 20-ai tüzijáték. :) Közben Anikó leszáguldott Lehekéhez - a kutyusa -, hogy ne féljen a durrogástól (szerencsére másnapra totál kiheverte a szilvesztert a kutyu).

Ezután volt még némi tanulás, és beszélgetés. Meg persze az SMS küldözgetés. Jöttek is - mentek is... Meg telefonok. És persze a vég nélküli zaba a fini szecsóból.

Nagyjából kettő körülig bírtuk, aztán lefeküdtünk aludni. 

Január 1.: megint egy új év kezdődött. Remélem, sokkal jobb lesz, mint a tavalyi volt. Igazán rámférne már egy kis pihi a sok szarság után. :) És azon leszek, hogy jobban sikerüljön. Sok mindent el kell engednem - tárgyakat, személyeket, érzéseket. De remélhetőleg, jönnek újak, jobbak, kitartóak, és biztosak! Úgy legyen!!! :)

Valamikor egy óra felé indultunk el haza öcsivel. Másfél - két órás út... nem sokat beszélgettünk. Mindenesetre én nagyon örültem, hogy végre hazaértem. Forró zuhany, kipakolás. Aztán DVD-be egy mese, és némi szunya. Iszonyat fáradt voltam egész nap. Legalább háromszor bealudtam. :) 

Ma már 2-a van. És mindjárt meló. Ezt nem várom. De remélem, hamarosan ez is jobb lesz!

És B.U.É.K. Mindenkinek!!!!!!!

December 27.: mam ár joggal nem volt karis hangultaom. :) Tök jóóó! Végre vége az ünnepnek. Nem mintha eddig nem ugyanazt csináltam vona, mint bármelyik másik hétvégén, mikor hazalátogatok. Ma egész nap kutyáztam, és döglöttem. Vártam, hogy este öt óra legyen. Adri végre átkászálódott hozzám. Már nyár óta nem láttam, és már hiányzott a kis hülye feje. :D Igaz, csak két órát volt nálunk, de annyira jót beszélgettünk, mint régen. Sokkal többnek tűnt ez a rövidke idő. Örültem neki nagyon. Beszélgetünk a  régi időkről is. A pesti nyárról, a suliról, pasikról, gondokról és az élet meg nem lelt értelméről is. Persze nem jöttünk rá még most sem, hogy mi is a célja az életnek, és hogy mivégre történnek velünk dolgok. Igaz is, bár ne történne meg minden. Tudom Anikóm, hogy azt mondtad, ha küzdeni kell az életben, akkor az tartalmas élet, de olyan jó lenne néha nem harcolni senkivel és semmivel. :) De azért szeretlek.

Aztán mikor Adrim lelécelt, melegváltásban betoppant Zsuzsa. Megint jót hülyültünk persze. Mint az már megszokott. Amikor otthon vagyok egy-két este mindig átjön, és ökörködünk egy sort. Lelazulunk mindketten. És az az igazság, hogy mindig ránk is fér egy kis infantilizmus.

December 28.: az utolsó nap. Illetve utolsó délelőtt, mert délután indultam haza. Őszintén szólva, kicsit vártam már, mert kezdtem magam elunni Debrecenben. Igazából semmi édekes nem történt azon kívül, hogy mindenki végiglátogatott mindenkit. Oké, valóban ennyi az értelme, de akkor is.

Szóval a délelőtt nyugisan telt. Sokat kutyáztam még. Aztán apa is átjött egy uccsó közös ebédre. Sokat nevettünk. Apával mindig. Ezért is imádom annyira. Többek közt. Aztán az ebéd mindenkit annyira eltelített, hogy délutáni szeisztát tartottunk. Apa elaludt. Lili mellettem szunyált. És mama meg papa is bedobták a törcsit. :) Én meg mesét néztem. Élveztem, hogy nem csak 3 csatornából lehet választani!!! :D Ami azt illeti, egész héten ment a Discovery, Animal Planet, Spektrum, Travel... és még sorolhatnám. Nagyon hiányoznak ezek a csatornák. Bár nem nagyon van időm úgysem tévézni.

Kettőkor aztán nagy harc után bezártam a táskákat. Alig tudtunk megint belepakolni!! Rengeteg kaját kaptam megint. Sok sütit is, meg minden finomat. :) Aztán apa kivitt az állomásra. Persze voltak a vonaton elegen megint. De volt helyem. És persze semmi fűtés nem volt. Szóval kabátban ültem 3 órát. De frankó!!! De végre megérkeztem, hazacipeltem a három táskát, és .. otthon, édes otthon!!!

Ma már 29-e van. És élvezem az itthoni életet. Marcipán is megnyugodott már. Bár egy pillanatra sem mozdu el mellőlem. Együtt mostunk, mosogattunk, együtt mostunk fel - míg porszívóztam elbújt azért. :) Együtt teregettünk, és most is itt alszik mellettem, összegömbölyödve. Mondanom sem kell persze, hogy mennyire örült nekem tegnap. Le sem szállt rólam egész este. És csodák csodájára még a lakásban sem tett kárt öt nap alatt!!! Ezért nagyon megdcsértem, és dupla vacsit kapot! :D

No, most ennyi Annám! Remélem, hamarosan személyesen is találkozunk. Hiányollak Benneteket!

December 25.: már reggel is fáradt voltam, mikor felkeltem. És ha arra gondolok, hogy mi várt rám egész nap... :) Délelőtt jöttek apáék, hugival. Mama már pörgött ezerrel a konyhában. A kutya meg nagyon nem lelte a helyét, mert egész nap várta, mi fog történni.

Dél körül aztán megjöttek unokatesómék. Apa nővére a két fiával, Dénes és Máté. Nagyon szeretem őket, de talán mára elértünk odáig, hogy az ebéden kívül nem maradt közös témánk. Pedig régen mennyi voltunk együtt... Ez van. Öregszünk, más élet, más értékrend...

Szóval volt némi ajándékosztás, csak amúgy szerényen. Aztán megebédeltünk. Végigettük mama 20 fogásos menüsorát, aztán mindenki a hasát fogta. Utána még jött a kávé és a sütihegyek.Utána már mozdulni sem tudott senki sem. A két fiú bevonult mamáék hálószobájába és ledöglöttek. Mi hugommal az én szobámban döglöttünk a mesék előtt. Apa, a nővére meg mamáék a nappaliban, ami ideiglenesen ebédlő lett, beszélgettek. Igazából ez ment még vagy három órán keresztül. Néha ide-oda mászkáltunk, összeverődtünk egy falkába, aztán ki-ki a saját szobájába.

Estefelé a fiuk elmentek a másik mamájukhoz is kicsit. Apa hazavitte a hugomat. Hozzám meg jött Zsuzs barátném. Kicsit mi is kariztunk, amúgy ajándékok nélkül, sütikkel és beszélgetéssel. Valamikor éjfél felé sikerült is eltennem magam, de persze az éjszakába nyújó kajálástól nem nagyon aludtam...

December 26.:szép napsütéses, TAVASZI napra ébredtünk. Egyáltalán még mindig nincs semmi karácsonyi hangulatom. Előbbre kellett volna vinni egy héttel az ünnepet... amikor még volt hó. No mindegy. Ma némi itthoni teszem-veszem után,át kellett mennem nekem is a másik mamáékhoz. Hát egy kissé foghúzás szerű volt, de átmentem. Kb egy órát töltöttem ott. Mamával, papával, Vikivel és a barátjával. Igazából mióta felköltöztem Pestre, nem láttam őket. De nem is nagyon maradt közös téma. Pedig anno Vikivel annyit tudtunk beszélgetni, ökörködni és röhögni. Némi halvány utánzata most is volt ennek, de már rég nem az igazi. Mindenki sorba kérdezte, mi van a másikkal. És nagyjából ennyi.És egyébként is hulla vagyok. Szóval még felugrottam apához utána, és irány haza. Megebédeltem - bár egyáltalán nem voltam éhes. Inkább csak azíze miatt. :) És aztán egy pihentető órácskás szundi.Este pedig jön Zsuzsám. Nagyjából ennyi zajlott ma.

És persze a kétségek, amiket Pestről hoztam, és ha visszamegyek, letudom. Megpróbálok nem gondolkozni míg itthon vagyok. De azért olykor előjön. Mindenesetre várom már ennek az egész hajcihőnek a végét. Vagy így - vagy úgy!